Samvira

Gluténterápia

Két vélemény van a köztudatban arról, ha valaki blogot kezd, mivel kell kezdeni. Az egyik szerint most írnom kellene magamról, hogy ki vagyok, mit csinálok és így tovább. A másik vélemény szerint senkit nem érdekel, ki vagyok és miért írok. Egy a lényeg, hogy az érdekel-e másokat, amiről írok. 

És akkor most jön egy harmadik vélemény. Teljesen felesleges CV-t írnom erre a honlapra, ezzel maximálisan egyetértek. De ettől függetlenül van egy dolog, ami számít:

GLUTÉNÉRZÉKENY VAGYOK.

Ennyi. Ez a legfontosabb és szerintem az egyetlen dolog, ami az életemben most számít. Legalábbis akkor, amikor írom ezeket a sorokat. És remélhetőleg még írok jóval többet is. Mert írni szeretek – meg persze beszélni is, de ez nem egy hangos blog, úgyhogy marad az írás, a terápia, a gluténterápia. 

A párom nemrég mondta, hogy írjak erről blogot, mert hogy ez jó. Mert kiírom magamból és ezzel segítek másoknak is. Ha mást nem, legalább ötletet adok, amivel éppen találkozom. Vagy leírom, ami eszembe jut. Vagy mások leírják, ami eszükbe jut és én jól leírom erről a véleményemet. Vagy bármiről. Így aztán rájöttem, hogy nem marad más, mint a gluténterápia. Vagyis ez az írási terápia, amivel sikerül feldolgozni a tényt, hogy gluténérzékeny vagyok és ez soha az életben nem fog változni. De erről majd később, egyrészt most túl késő van. Másrészt az első bejegyzésben még nem fogok senkit sem mindenféle orvosi részlettel terhelni. 

És akkor miért is ez egy harmadik variáció? Mert írtam is magamról, meg nem is, mert írtam is arról, hogy miért írok blogot, meg nem is. Ráadásul kitaláltam egy új fogalmat: gluténterápia

Úgyhogy ezzel egyből a magyar nyelvet is gazdagítottam. Ha valaki elolvassa, persze azt lehet hinni, hogy ez valami spéci fogyókúra, gluténnel. Ha már olvasott a gluténről, akkor persze mindenki tudja, hogy a glutén nagyon káros dolog sok ember számára. Így aztán biztos, hogy nem glutént nyomnak az emberek szervezetébe. Jön a másik variáció, hogy akkor megvonjuk a glutént a szervezettől. Na, ez persze igaz. Pontosan ezt csinálom. Megvonom a glutént a szervezetemtől. Akkor persze már borul a gondolatmenet, hiszen akkor gluténmentes terápia lenne. Itt megint egy kis ellentét van. A terápia nem egy életen át tartó folyamat. A terápia arról szól, hogy egy ideig csinálunk valamit, vagy nem csinálunk valamit, de azt nagyon.

De ettől még a gluténterápia létezik, legalábbis nekem. 

És most jön a következő terápiás feladat: keressünk olyan képet, ami olyat ábrázol, amit tutira nem ehetek meg. És mindezt tegyük a lehető legnagyobb higgadtsággal és csak gyönyörködjünk az ételben. 

Íme: 

édesség

Címkék:

Kommentek

Hozzászólás jelenleg nem lehetséges.

Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!