Samvira

Minden terápiának véget kell egyszer érnie – a Gluténterápiának is

A terápia nem egy állapot, hanem egy segítő folyamat. A terápia szűk értelemben azt jelenti: gyógykezelés. A gyógykezelés végén pedig a páciens meggyógyul. 

Ha a kezdetektől olvasod a blogomat, talán még halványan rémlik, hogy miért is neveztem el Gluténterápiának ezt az oldalt. Régen volt, bizony régen volt. Amikor megtudtam, hogy gluténérzékeny vagyok, meglehetősen magam alá kerültem, mint mindenki egy ilyen diagnózis után. A párom mondta, hogy írjam ki magamból. Szeretek írni, ez tényleg egyszerű megoldásnak tűnt. 

Ahogy teltek-múltak a hónapok, kezdtem feldolgozni ezt az állapotot. Elmeséltem gyermekkorom nehézségeit, ifjúkori gondjaim a kezeletlen és sokáig fel nem ismert cöliákiával. Egyre mélyebbre ástam bele magam a gluténérzékenység és a gluténmentes diéta rejtelmeibe. Ennek nyomait hétről hétre követhettétek. Azt is, hogy bizony nekem is vannak nehéz napjaim. Igen, ilyenek mindenkinek vannak. Igaz, ezek a pillanatok már rövidebbek és könnyebben túlélhetőek, mint az elején. 

Ahogy teltek-múltak a hónapok, nemcsak a gluténérzékenységgel kapcsolatos rejtelmekbe ástam bele magam. Családi érintettség okán először a laktózérzékenységgel, majd az inzulinrezisztenciával bővült a kör. Egy kis bővítést még persze tervezek, de ez egyelőre maradjon titokban. Úgyis meglátjátok, ha eljön az ideje. De egy biztos: minden terápiának végett kell érni, a Gluténterápiának is.

És persze nem tudom megtagadni saját magam: minden hónapban legalább egy hasznos gyógynövényt ismertetek meg veletek, nem beszélve a vitaminokról és az ásványi anyagokról szóló cikkeimről sem. Ezek az írások nemcsak nekünk, gluténérzékenyeknek segítenek. Mindenkinek, akinek táplálkozási zavarai vannak, vitaminhiánya van, vagy egyszerűen csak oda akarnak figyelni az egészségükre. 

Nemhiába mondtam azt, hogy a „halál a belekben lakozik – meg persze az élet is”. Az immunrendszer legbelsőnk legmélyén rejlik. Sokan csak addig foglalkozunk a hasunkkal, amíg mindenféle finomságokkal megtöltjük. Pedig ennél sokkal, de sokkal jobban oda kellene figyelni a bensőnkre. Mert a pocakunk nemcsak a hasunkról szól. Sok-sok minden van ám ott, aminek az egészséges működésére oda kell figyelni. Ha a bélrendszerünk egészséges, akkor mi is egészségesek vagyunk. És ehhez sok minden kell mindenkinek, nemcsak gluténérzékenyeknek: vitamin, ásványi anyag, megfelelő ételek. No meg persze a lelkünkre is figyeljünk oda. Mert a sok idegeskedés, a sok stressz tönkreteheti azt, amit olyan szépen felépítettünk. 

Én is ennek tudatában építgetem, most már teljesen tudatosan a bélrendszeremet. Tudom, hogy mire van szüksége és azt is, hogy mivel teszek rosszat neki. Az írásaimmal neked is ebben akarok segíteni. Abban, hogy Neked is könnyebb legyen megalapozni az egészséged. Így bízom benne, hogy az én terápiám a te terápiád is segíthette. 

Ahogy teltek-múltak a hónapok, az én terápiám is szépen hömpölygött, majd egyre inkább lecsillapodott – mint ahogy minden rendes terápiának működnie kell. Egyszercsak azt vettem észre, hogy szépen lassan mindent kiírtam magamból. Egyszerűen vége lett. Már nem állok a péküzlet kirakata előtt nyálamat csorgatva hosszú percekig. Egyszerűen ránézek, beleszagolok a levegőbe. Utána pedig eszembe jut, hogy igen, ebből nem ehetek. Viszont van egy csomó minden más, amit ehetek. És ami a legfontosabb: 

  • amitől nem fáj a hasam,
  • amitől nem megy tönkre a pajzsmirigyem,
  • ami nem okoz csontritkulást,
  • amitől nincs vashiányom,
  • amitől nem megy tönkre a vérképem,
  • amitől nem hullik a hajam…

és még lehetne sorolni, mennyi minden rossz dolog nincs végre az életemben. Hogy mi van helyette? Egy csomó más, ami viszont jót tesz nekem: 

  • végre jól tudok lakni,
  • végre tudom, hogy amit megehetek, attól biztosan nem leszek rosszul,
  • végre a múltkori laborleletemre azt mondta az orvos, hogy „tankönyvbe illő”,
  • végre nem hullik a hajam,
  • végre normalizálódott a vitaminszintem,
  • végre tudom, hogy mik azok a legfontosabb dolgok, amikre figyelni kell – és bármikor tudok figyelni rájuk.

Ha belegondolok, akkor most a pszichiáter azt írná a papíromra, hogy „a terápia sikeresen lezárult, gyógyult – esetleges visszaesés esetén keressen rendelésemen”. 

Úgyhogy én is meggyógyultam. Viszlát Gluténterápia – köszöntelek, Samvira! Mert mostantól ezen a néven találtok meg. Mert ne feledjétek: 

Mindennek a vége valami újnak a kezdete!

 

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!