MARSH3a-m van. Nem, nem leszek űrhajós. Legalábbis ebben az életemben nem, úgyhogy nem az első turista Mars-expedícióra vásároltam magamnak egy űrhajót. Ez nem az űrhajóm, hanem a saját belügyem – akarom mondani, bélügyem.
Rengeteg tünetet lehet felsorolni a gluténérzékenységgel kapcsolatosan. Azonban van egy dolog, amit nem látunk – legalábbis hacsak nem nézzük endoscopia közben a kivetítőt. Ez nekem a teljességgel elképzelhetetlen kategória. Írtam már én is arról, hogy sok minden utalhat arra, hogy esetlegesen gluténérzékenyek vagyunk. Mert ennek a betegségnek rengeteg tünete van. Gyomorfájás, hasmenés, hajhullás, soványság, képtelenség a hízásra – hogy csak a legfontosabb, kívülről is látható tünetekről beszéljünk. Ez persze nem jelenti azt, hogy ezek a tünetek gluténérzékenységre utalnak, más betegség is mutathat hasonló tüneteket.
Azonban van a gluténérzékenységnek kívülről nem látható, de annál alattomosabb tünete is: ez pedig a belekben leledzik. Mert miről is szól a gluténérzékenység? Ez nem más, mint a szervezet autoimmun betegsége.
Amint a szervezet úgy érzi, hogy glutén (azaz egészen pontosan az azt alkotó fehérje: gliadin, szekalin, hordein) tartalmú étel kerül az emésztőrendszerbe, rögtön elkezd pánikszerűen védekezni. Elkezdi irtani teljes erejével azokat a bizonyos fehérjéket. És hát valljuk be, nem túl finom az a bizonyos gluténirtás. Olyan, mint valami rossz erdőirtás – nemcsak a fákat vágják ki, hanem belecsúszik néhány kisebb fa, bokor és hasznos aljnövényzet.
Na, ez az a bizonyos aljnövényzet nem más, mint a bélbolyhok. Ha nézed a reklámokat, akkor biztos, hogy mindenféle probiotikum, meg speciális joghurt jut eszedbe, ha azt mondom, hogy bélbolyhok. Merthogy azokat meg kell védeni, mert az antibiotikumos kezelés kipusztítja. Hát, nagyjából nekem is eddig ennyi volt, amit a bélbolyhokról tudtam. Hogy vannak és pro- meg prebiotikumot kell enni, ha mondjuk béltisztítást végzek, vagy ha éppen antibiotikum kúrát ír fel az orvos.
Pedig ennél jóval többről van szó. Egészen pontosan 300 m2-ről. Merthogy átlagosan a felnőtt ember beleiben, ha kiterítenék a bélbolyhokat, akkor ekkora területet kapnánk. Mekkora a lakásod? Akkor el tudod képzelni, milyen nagy felületről van szó. És mire is jók a bélbolyhok? Hát felszívják a tápanyagokat, amik szükségesek az élethez. És ugyebár ehhez az kell, hogy “szép, egészséges bélbolyhaid” legyenek. Eddig csak gasztroenteorológus mondta egy betegének, hogy “magának milyen szépek a belei”. Mástól nem hallottam.
De térjünk akkor vissza a bélbolyhokhoz. Talán sejtheted, hogy az a lényeg, hogy minél nagyobb legyen a felület, amin felszívódik a sok-sok hasznos tápanyag – a félreértések elkerülése végett: ha meghízol, azzal nem növekszik a felület…
Amikor egy gluténérzékeny ember szervezetébe glutén kerül, az a bizonyos irtásba beleesnek a bélbolyhok is. Mert a szervezet teljesen ki akarja pucolni a glutént, így aztán ennek a kisséé tökéletlen irtásnak a következményeképp elkezdi megtámadni a bélbolyhokat is. Így támadta meg a szervezetem az én bélbolyhaimat is. Ezt nem láttam, nem éreztem. Egyszerűen ez egy csendes pusztítás, amit saját magam végeztem saját magamon.
Ahhoz képest, hogy milyen mértékben pusztulnak (azaz sorvadnak el) az ember bélbolyhai, ezt nevezik latinul atrophia-nak.
| Marsh 3a. | A bélbolyhok részleges sorvadása (atrophia) látható. |
| Marsh 3b. | A bélbolyhok majdnem teljes, szubtotális atrófiája látható. |
| Marsh 3c. | A bélbolyhok teljes, totális atrófiája látható. |
Szóval, ezt is okozhatja a gluténérzékenység. Laposodó, sorvadó bélbolyhokat. Amik valahogy így néznek ki (találtam egy nem túl gusztustalan képet):
By Samir az angol Wikipédiáról, CC BY-SA 3.0, https://commons.wikimedia.org/w/index.php?curid=2007909
