Nem voltam jól hétvégén. Ráadásul akkor tört rám egy kis rosszullét, amikor éppen az ebédet kellett volna készíteni. 11 óra volt. Még jó, hogy addigra már kitaláltuk, hogy carbonara-t készítünk. Mert a carbonara finom! És könnyen, egyszerűen elkészíthető. Nagyjából negyed óra alatt! Így aztán a következő receptet a párom készítette el, tényleg kb. negyed óra alatt.
De miért is olyan kardinális kérdés az a bizonyos carbonara. Hát azért, mert a itthon én még nem ettem normális carbonara-t. Mi is ennek az oka? Mert a magyar és sok más nemzet carbonara-ja még egy picit sem hasonlít az igazira. Mert mit is tudunk a “carbonárának” nevezett ételről? Hogy az valami tejszínes szószban valami olasz tészta. Na, ez az óriási tévedés! Nemrég olvastam egy cikket arról, hogy Jamie Oliver milyen jól megtanított minket a cukkinis carbonárára – amit még nem próbáltam ki, így fogalmam sincs, hogy finom-e. Gondolom, az. Viszont itt jön a tévedések vígjátéka: a cukkinis carbonara-nak a cikk szerint kb. annyi köze van a carbonara-hoz, mint a Jókai bablevesnek a gulyásleveshez – vagyis mindkettő leves.
Olvastam egy-két cikket, ami megpróbálja megtéríteni az embereket az igazi carbonara elkészítésére. Nem tudom, mennyi sikerrel járnak, így aztán úgy döntöttem, én is belépek a hittérítők sorába. Miért is? Mert az igazi carbonara finom! Na jó, nem az az olcsó, „teszkógazdaságos” étel, de akkor is finom.
Úgyhogy éljen az igazi carbonara! Készítsétek el, mert egyszerű, finom. Mert hogy is volt az az bizonyos carbonara? A városi legenda szerint a carbonara a szénégetők eledele. Kint a hegyekben ugyebár minden volt, csak fridzsider nem. (A tévedések elkerülése végett: a szénégetők is a természetben dolgoznak.)
A tejszínt nem tudták volna tartósítani. Így aztán csak a három alapanyagot, meg a száraz tésztát kellett csak őrizgetni a szabad levegőn. Mit is őriztek hát? A sonkát (ez ugyebár jó füstöléssel eláll hűtő nélkül), tojást (nagyanyám a tojást is csak hűvösön tárolta, nem hűtőben), meg jó kis peccorinot (kemény sajtféle, hasonlít a parmezanhoz). A tészta meg szárazon nem kérdés, hogy eláll. Ha belegondolsz, ezekből bármikor lehetett kaját csinálni. Azt mondjuk nem tudom, hogy a tésztát a préri közepén hogyan főzték ki, de gondolom, megoldották valahogy. Edény volt, meg nyilván forrásvíz is.
Szóval, a városi legenda szerint ez az igazi carbonara receptje.
És mielőtt még belekezdenék: az itt leírt gluténmentes és laktózmentes is egyben. Merthogy a pecorino, de a helyettesítőként ajánlott parmezán hosszú érlelésű sajt, így a laktóz jól „kiérlelődik” belőle. Nem gond az emésztése.
Elkészítési idő: 15 perc (tésztafőzéssel együtt!)
Hozzávalók 2 főre:
25 dkg gluténmentes tészta;
2 egész tojás (van, aki ezt úgy oldja meg, hogy 2 tojás sárgája és egy egész tojás, de szerintem egész tojásokkal is teljesen finom. Ráadásul fogalmam sincs, hogy utána két tojásfehérjével mit lehetne kezdeni);
kb. 10-15 dkg reszelt pecorino (ezt elég nehéz kapni, így nyugodtan helyettesítsd reszelt parmezánnal, úgy is finom);
kb. 10-15 dkg darabolt pármai sonka (ehelyett nyugodtan válassz húsosabb sonkát).
Elkészítés menete:
Tedd fel a tésztát, főzd “al dente”-re sós vízben. Ez általában azt jelenti, hogy ha 8-10 perc főzési ideje van, akkor nyugodtan vedd ki 7 perc múlva. Kicsit kemény, még ragadós legyen a tészta, ez a lényeg. Szűrd le, de ne mosd át hideg vízzel. Forró tésztát kell majd betenned a serpenyőbe. Ha mindenképp át akarod mosni, akkor kicsit több időt kell majd a serpenyőben tölteni a tésztának.
Közben a tojásokat kicsit verd fel, és a sajt nagy részével keverd el. Egy serpenyőben pirítsd meg a sonkát. Ha jó illata van, akkor tedd hozzá a tésztát és kicsit keverd össze, hogy a tészta jól átforrósodjon. Amikor már gőzölög minden és még a sonka sem égett el, lassú tűzön öntsd rá a tojásos-sajtos keveréket és közben jól keverd össze. Igazából úgy is jó, hogy leveszed a tűzről a serpenyőt. A meleg tésztától elolvad a sajt és összekeveredik a tojással, ami finom, krémes lesz.
Ha vegetáriánus vagy, akkor sonka helyett használj növényi zsírt. Ha az állati zsírt megeszed, akkor a pirítás után egyszerűen vedd ki a sonkát és a végén tedd rá annak a tésztájára, aki megeszi a húst.
Ha úgy érzed, hogy kell még rá sajt, szórd rá a maradékot. Garantáltan ki fogod törölni a serpenyőt a maradék tésztával! 🙂
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: