Szerinted mennyi helyen lehet pizzát enni Velencében? Hülye kérdés, mi? Szinte minden utcában van egy étterem, vagy falatozó. Van, a hol egymás nyakán több is.
És akkor jön a következő kérdés: szerinted hány helyen lehet pizzát enni Velencében gluténmentesen? Na ugye! Erre már nem tudsz olyan könnyen válaszolni.
Korábban ezzel nem volt gondom. Mióta diagnosztizálták a gluténérzékenységet, most először utaztunk külföldre. Egy csodálatos helyet választottunk: az olaszországi Velencét. Az utazás előtt párom küldözgette nekem a cikkeket, amiket gluténmentes étkezés témában írtak. Azt gondoltam, hogy nem fog gondot okozni. Egyet-kettőt megjegyeztem, de alapjában véve túl nagy gondot nem fordítottam az ügyre. Vittem gluténmentes kekszet napközbenre, meg kenyeret reggelire.
A szállodában adtak gluténmentes abonettet, meg sütiket is a reggelihez, mikor gluténmentes dolgok iránt érdeklődtem. Ráadásul megkérdezték, hogy a reggeli cappuccinot szójatejből készítsék-e. A joghurt alapból gluténmentes volt. Azt gondoltam, így az éttermekkel sem lesz semmi gond. Tévedtem.
Ha külföldön vagyunk, általában első este McDonalds-ban szoktunk enni. Ott legalább mindketten tudjuk, mit és milyen színvonalon kapunk. Ezt tartottuk akkor is.
Ami meglepett: a velencei McDonaldsban minden zsemle gluténmentes! Azaz a nem panírozott húsokat tartalmazó szendvicsek gluténmentesek! Ez csodálatos dolog lenne, ha nem lennék vegetáriánus. Sajnos, gluténmentes vegaburger nem volt.
Második este megpró
báltam kicsit jobban felkészülni. A tripadvisor-on kerestem rá gluténmentes éttermekre. Találtam néhányat – egészen pontosan hármat, ami szóba jöhet. Az egyik mellett napközben elmentünk, fullra foglalt volt, esélytelen volt bejutni. A másik közel volt a szállásunkhoz. Az egész napos mászkálás után nem volt kedvem a város másik végébe bandukolni, így ezt választottam.
A térképen megjelölték az étterem helyét. Egészen pontosan a negyedet, mint később kiderült… A házak falán található számok (házszám, vagy helyrajzi szám) alapján lehetett belőni az irányt, hogy kb. merre kell elindulni. Így aztán bő háromnegyed órás keresgélés után megtaláltuk az éttermet – lehúzott redőnnyel.
A harmadik étterem már nagyon messze volt onnan. Fájt a lábam, éhes voltam, a sírás környékezett. Hogy nem igaz, hogy milyen ez a rohadt betegség. Még egy normálisat enni sem lehet. A párom mondta, hogy próbáljunk meg gluténmentes éttermet találni, ne menjünk a mekibe. Nekem ez volt az első javaslatom, majd eszek ott halas szendvicset (halat néha eszem). Sajnos, az a panír miatt pont nem gluténmentes. Aztán megláttam egy amerikai éttermet és épp azt javasoltam, hogy menjünk oda. Eszem én egy salátát, ő meg valami mást, amikor rám nézett és azt mondta: „találunk Neked is kaját, nem kell minden áron ismét salátát enned”.
Elindultunk. Kb. 20m-el odébb megláttuk a kiírást „gluten free” és ezzel egy időben szinte be is rántott minket a pincér az étterembe.
Azért először rákérdeztünk, van-e gluténmentes, amire bólogatott, hogy „si, si, pasta”. Ott ettem tejszínes-gombás gluténmentes tésztát. Ahhoz képest, hogy „berángatós” hely volt, szerencsére nem húztak le, elfogadható volt az ár is. De még mindig nem pizzát ettem.
El tudod képzelni, hogy a tészta és a pizza hazájában ne egyél meg egy finom pizzát? Én akkor már el tudtam. De nem adtuk fel!
Az utolsó napra mindent bevetettem. Megtaláltam a Schar utazós honlapját, onnan írtam ki éttermeket. Sőt, gluténmentes fagyizót is, ami a GROM – egy nemzetközivé lett fagyizólánc.
Az utolsó Velencében töltött napunkon ettem csodás gluténmentes fagyit gluténmentes tölcsérben. Gondolom, nem kell mondani, hogy most az örömtől sírtam kishíján. Azt hittem, hogy soha az életben tölcsér és a fagyi után is hosszan keresgélni kell.
Attól nem messze volt egy libanoni gluténmentes étterem is, amit megjegyeztünk tartaléknak. Délután pedig bementünk a szálláshelyünk közelében található gluténmentes boltba (Mea Libera tutti).
A tulajdonos nagyon kedvesen segített nekünk, bejelölte a térképen a megfelelő éttermeket. Kiderült, hogy a szállásunktól 50 m-re (na jó, lehet, hogy 75 m) van egy gluténmentes ételeket is felszolgáló étterem. Megjegyzem, a recepciós ilyen éttermet egyet sem tudott ajánlani a szállodában.
Este nem volt kérdés: ebbe az étterembe mentünk: Ristorante Tintoretto. A pincér gluténmentes étlapot adott. Azt hiszem, ez elég nagy szó. És tudtam gluténmentes vegetáriánus pizzát enni! Igazi, olasz pizzát! Vékony tésztával, frissen, illatozóan, ropogósan. És az egészet megettem, bár itthon egy fél pizza után feladtam a dolgot.
Így nem jöttem el Olaszországból én sem pizza nélkül.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: