A rizottó azért jó kaja, mert rengeteg mindent bele lehet tenni. A lényeg, hogy legyen benne rizs meg zöldség – na jó, akik megeszik a húst, nyugodtan tegyenek bele azt is. Én erre nem adok ötletet, maradok a vegetáriánus verziónál.
A másik fontos dolog, hogy egyszerre csináljuk meg a rizst a zöldséggel úgy, hogy végig a serpenyő mellett állunk. Mikor megtudtam, hogy nem hagyhatom el a tűzhely 1m-es körzetét, akkor kissé elkenődtem, hogy milyen bonyi egy kaja ez. Szerencsére a ráfordított idő meggyőzött, hogy máskor is nekikezdjek.
Úgy döntöttem, egy próbát azért mégiscsak megér. Ráadásul ha belegondolsz, hogy mennyi idő alatt fő puhára a rizs, akkor túl sokáig biztosan nem fog tartani az elkészítése.
Egy serpenyőt vagy wokot hevíts fel és kevés olajon pirítsd meg benne a zöldségeket. Itt figyelj rá, hogy a hosszabb ideig piruló zöldségekkel kezd, és ezt követően folyamatosan tedd hozzá a többit. Én együtt pirítottam a rizzsel.
A zöldségeket ne főzd puhára. Akkor jó, ha friss, ropogós lesz az egész! A vizet és a tejszínt ne egyszerre add hozzá, hanem apránként adagold, hogy felszívja és utána mindig önts hozzá. Ha nem tejszínesre készíted, akkor húsleves alaplét használj. Ha nincs otthon pont alapléd, akkor sincs túl nagy gond. Főzz egy kis hamis alaplét leveskockából és nyugodtan használd azt.
Közben ne feledkezz meg a fűszerezésről sem! Sózd-borsozd a rizottót már a kezdetektől és ne feledkezz el a zöldfűszerekről sem! Ne sajnáld a tárkonyt. Nemcsak az íze, hanem az illata is finom. A tejszínt én a végén tettem bele, hogy kellően sűrű állagot kapjak. A Street Kitchen egyik rizottóról szóló adásában megtudtam, hogy a rizottót frissen kell elkészíteni és melegen megenni.
Én sem tettem másképp. Díszítésnek egy kis friss bazsalikomot tettem rá, a reszelt parmezánt meg kihagytam, mivel az nem volt itthon.