Emlékeztek még a Super Size Me című filmre? Ha nincs meg, akkor gyorsan keresd ki a youtube-on, meg lehet nézni, kétórás perces film a junk food fogyasztásról. Hogy is mondjam. Elég tanulságos, bár egy nagyon szélsőséges kísérlet eredménye. A kísérleti alany megfogadta, hogy egy hónapon át (orvosi ellenőrzés mellett) kizárólag a MacDonald’s-ban étkezik. Ha felajánlják neki, hogy nagyobb méretben adják a menüt, akkor azt nem utasíthatja vissza. Úgy a film felénél az orvos mondta, hogy abba kellene hagyni a kísérletet, mert nagyon romlott az egészségi állapota, saját magát veszélyezteti. Végigcsinálta a kísérletet saját felelősségére.
Megjegyzés: junk food-nak nevezik a gyorséttermi ételeket, melyeknek nagy a kalóriatartalma, de leginkább alacsony felszívódású szénhidrátokat tartalmaznak, sok-sok ízfokozóval. Így aztán a tényleges tápértékük elég szegényes. Ezért is nevezték el őket junk food-nak – szemét kajának.
A Super Size Me film nagyon szélsőséges, hangsúlyozom. Nem tudom, hogy Amerikában étkeznek-e ilyen szinten meki-függő emberek. Az biztos, hogy itthon a fiatalok körében a mai napig nincs alternatíva a junk food helyetti társasági időtöltésnek. A tanulságokat a film végén természetesen levonják, de nem lövöm le előre a poént.
Úgy 8-9 éve vagyok vegetáriánus. Nem eszem meleg vérű állatok húsát. Tojást és tengeri állatokat fogyasztok és mostanáig megettem a tejterméket is. De ez egy másik bejegyzés lesz – mármint hogy mire képes a tehéntej.
„Húsevő koromban” be-betértem én is a gyorséttermekbe, én is ettem junk food-ot. Ettem Burger Kingben és Mcdonald’s-ban is, így nem mondhatod rám, hogy úgy nyilvánítok valamiről véleményt, hogy nem is ismerem. Ismerem. Amúgy a mekis kávé kifejezetten jó kávébabból készül. A gond csak ott van, hogy nem tud mindegyik dolgozó kávét főzni normális kávéfőző géppel. Van egy rendszer, amit követni kell, de a kávéfőző gépet naponta be kellene állítani egy espresso lefőzése után. És szerencsére ők az a hálózat, akik a laktózérzékenyekre az elsők között gondoltak és lehet rizstejjel is kérni a tejeskávét. Úgyhogy a McDonald’s-ot ördögnek kiáltóknak üzenem, hogy egy az egyben ne ítéljék el ezt a helyet!
Van, aki szereti a McDonald’s-ot és van, aki nem. Mindenkinek megvannak az érvei, hogy miért jó, vagy miért elítélendő, azaz miért tartják junk food-nak. Mint ahogy az életnél annyi minden, úgy érzem, a szélsőségek itt is kerülendők. Ahogy azt a filmben is láthattuk, nem túl kifizetődő minden egyes étkezést itt lebonyolítani. Azt viszont figyelembe kell venni, hogy itt legalább tudod, mire számíthatsz. A franchise jellegénél fogva a világ minden táján ugyanazt kell, hogy kapjad. Így biztosan tudod, hogy mit eszel és nem kell a helyi kajákon élned és azon gondolkodni, vajon jön a gyomorrontás vagy sem. Üzletemberek ezért elég gyakran térnek be ilyen gyorséttermekbe. Tudják, hogy a hazait bírja a gyomruk. Így aztán a világ másik táján is nyugodtan esznek ugyanannál a hálózatnál. Nem kell az üzleti megbeszélés kellős közepén a WC-re rohangálniuk.
Ráadásul egy olaszországi mekiben láttam először kiírva, hogy a szendvicsek gluténmentes zsemléből készülnek, kivétel nélkül. Így aztán csak az egyéb összetevőket kell nézni. Ha azokban sincs keményítő vagy liszt, akkor rögtön mehet rá a pecsét: gluténmentes. Mivel a halat még megeszem, gondoltam, eszem egy halas melegszendvicset, mikor arra jártunk. Mondták, hogy az sajna nem gluténmentes, mert a hal panírja nem gluténmentes zsemlemorzsából készül. Gondoltam, csak idő kérdése, és erre is ráállnak. Ez azért egy kissé furi, nem? Pont egy junk food étterem figyel oda az ételallergiásokra!
Ráadásul kiderült, hogy a kínálatba felvettek egy fajta gluténmentes tortát is. Sajnos, kissé faramuci lett a megoldás. A gluténmentes tortát a többi tortával együtt szállítják és egy kínálópultban helyezik el – utóbbit letakarás nélkül. Azt nem tudom, hogy a kiszolgálók külön lapáttal emelik-e a ki a tortát, vagy ugyanazt használják hozzá, amit a többihez.
Egy azonban biztos: nekem iszonyatos hasfájásom lett a gluténmentes megjelöléssel ellátott tortától. Egy alkalommal ettem. Ajándékba kaptam egy ismerőstől, aki ezzel akart kedveskedni nekem. Nagyon örültem, mert a sütit azért szeretem. Azonban az öröm rövid ideig tartott, mert rövidesen jött a hasfájás és úgy 5 órán át csikart a hasam iszonyatosan. Ezt követően egy alkalommal sem rizikóztam, hogy kipróbáljam, ezzel az eggyel volt a gond, vagy hiba van a rendszerben. Mivel az egész szelet tortát megettem, így nem vittem vissza a maradékot, hogy nekem ettől fájt a hasam, vizsgálják meg.
Az biztos, hogy a szállítás, a nem megfelelő tárolás vagy a kiszolgálás során is számos keresztszennyeződés érheti az ételeket. Ha erre nem vigyáznak, akkor kár a hangzatos címkéért. Van, aki saját elhatározásból nem eszik gluténtartalmú ételt. Neki nem lesz semmi baja. De aki gluténérzékeny, egy kis gluténtól is elég rendesen szenvedhet.
Egy franchise kávézóban nagyon pozitív élményem volt ezzel kapcsolatosan. A kiszolgáló a pultban elhelyezett gluténmentes sütikre annyit mondott, hogy ezeket együtt szállították a többi sütivel, nincs letakarva, ne ezt válasszam. És előre darabonként becsomagolt süteményt javasolt, mert az tényleg gluténmentes.
Franchise és franchise között is van különbség. Junk food és junk food között is, még egy franchise hálózaton belül is. Itthon még nem készül minden mekis szendvics gluténmentes zsemléből. Nyilván nem kifizetődő.
Azt nem mondom, hogy most mindenki rohanjon a mekibe és egyen gluténmentes szendvicset, mert ez a világ legegészségesebb dolga. Nézze meg az adag nagyságát, a kalóriát, az összetételt és döntse el saját maga, hogy megeszi vagy sem.
Nem török pálcát a junk food felett és nem is állok melléjük. Az biztos, hogy vegetáriánus cöliákiásként salátán kívül mást nem eszem meg ott. És iszom kávét. Néha. Nagyon néha.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: