Az aloeval nagyon-nagyon régen ismerkedtem meg. Abban az időben csak az a bizonyos aloes cég működött, ahol MLM rendszerben terjesztették a különböző termékeket. Be kell, hogy valljam, az MLM sajátosságai miatt meglehetős fenntartásaim voltak ezzel az egésszel. Nagyon drága is volt, így aztán nem nagyon foglalkoztam vele.
Szerencsére nemcsak kész termékekkel találkoztam, hanem magával a növénnyel is. Nem tudom, pontosan honnan került a családba. Az biztos, hogy egy idő után szüleimnél számos cserépben növekedtek a szép húsos növénykék. Akkor tanultam meg, hogy ha elvágom a kezem, a sebek sokkal könnyebben gyógyulnak, ha aloeval kenem be. Egyszerűen levágtam egy kis húsos levéldarabot, kettévágtam és a zselé szerű anyaggal bekentem a sebet. Megjegyzem, ezt a mai napig így alkalmazom.
Sok MLM rendszert hoztak be hazánkba. Voltak, amik rövidebb-hosszabb idő alatt csődbe mentek, de valahogy az aloe megmaradt. És persze a lakásban is vígan él legalább egy cserépnyi növény – na jó, nem mindegyik lakásban. A világos helyet kedveli, ahol sok, de nem közvetlen napsütést kap. A képen az én házi növénykém egy darabját láthatjátok itt a cikk végén.
Ha már ilyen régóta kerülget az aloe, akkor gondoltam, utánanézek, mióta használják az aloe vera gyógynövényt.
Kissé meglepődtem: az ősi egyiptomban már használták. Az első leírás mégis Hipokratésztől származik:
Egy aloe veras blogban olvastam egy leírást, ami arról ír, hogy Hipokratész leírja, hogy Kr.e. 330-ban Nagy Sándornak egy nyíl által eljtett begyulladt sebét gyógyította meg egy pap aloeből készült olajjal. A legenda szerint Nagy Sándor Szokotra szigetének meghódítésáért csatát vívott, hogy megszerezhesse ezt a növényt, mert azt hitték, hogy sebezhetetlenek lesznek tőle. Ma persze tudjuk, hogy ez egyedül Asterixnek sikerült, de neki is csak Csodaturmix italával.
Szinte az egész világon használták – persze, ahol megtermett. Indiában is alapvető gyógyszer volt, de az arab világban is. Állítólag a keresztes lovagok ispotályaiban is használták. Persze Japán és Kína sem maradhatott ki a szórásból. Kínában leginkább égési sebekre használták. Ez a fertőtlenítő, sebgyógyító hatása talán az egyik legelfogadottabb. Érdekesség, hogy a tüskéit pedig akupunktúrás tűként használták. Az akupunktúra az egyik legelterjedtebb gyógymód Kínában már ősidők óta. Szerencsére a nyugati orvoslás is elfogadja.
Szerencsére a hivatalos gyógyászat is elismeri, mivel a VIII. Magyar Gyógyszerkönyv is megemlíti az aloe verat két formában is: száraz kivonat és barbadosi aloe formában.