Nemrég Szlovákiában jártunk. Mint mindig, most is vittem magammal szeletenként csomagolt gluténmentes kenyeret és persze gluténmentes magos müzliket is, hogy ne akarjak éhen halni. A párom szerint éhesen nem tudok másra gondolni, csak a hasamra és arra, hogy minél előbb enni kapjak. A frusztrációt megelőzendő jobb, ha mindig van a táskámban valami, most is volt.
Mielőtt elindultunk, egy szót megtanultam: bezlepkova. Nem tudom, hogy pontosan hogyan vannak a ragozások, de ez a szó jelenti azt szlovákul, hogy gluténmentes. Elég gyorsan rájöttem arra, hogy az összes kirándulás előtt meg kell nézni a google-ban ezt a szót idegenül. Ha Olaszországba mész, akkor a sanza gluten legyen felírva a telefonodban, de ugyanígy, ha Szlovákiában mész, akkor az úti szótárad első helyén legyen ez a szó: bezlepkova. Persze, jó, ha még más szavakat is megjegyzel, például liszt (múka), keményítő (škrob). És persze azt, hogy nem. Na, ezt a legkönnyebb. A no-t mindenhol megértik, ha mást nem.
Szlovákiában rengeteg vár van. Sokkal több, mint amire gondolnál. Több, mint száz vár, várrom, kastély van az országban, nem beszélve a természeti szépségekről. Ha csak a legfontosabbakat akarod megnézni, azt sem tudod megtenni egy kiránduláson. Erre elég hamar rájössz ezen az oldalon:
Legegyszerűbb módszer, ha kiválasztasz egy szimpatikus tájegységet és az ottani látnivalókat nézed meg a rendelkezésedre álló időn belül. Mi így jutottunk el Zólyomba, ahol volt a szállásunk.
Az első nap túrájának végét a szállodában egy vacsorával szerettük volna betetőzni. Nagyon megörültem, mikor láttam, hogy ott vannak az allergének szépen sorban az ételek nevei mellett, így könnyű volt olyan ételt keresni, ami vegetáriánus és nincs ott az a bizonyos egyes. A nemzetközi allergén-kódokat itt találod:
http://enfo.agt.bme.hu/drupal/sites/default/files/Allergén%20összetevők2.pdf
Ki is választottam egy ételt, amit sikerült nem teljesen sikeresen lefordítani angolról. Akkor már igazság szerint olyan éhes voltam, hogy csak arra koncentráltam, hogy ne legyen gluténtartalmú, meg hús se legyen benne. Miután kihozták az ételt, kiderült, hogy ez gyakorlatilag egy lángostésztába forgatott sajt. Megkérdeztem a pincért, hogy mit tartalmaz a bunda. Mondta, hogy lisztet (szerencsére angolul tudtunk társalogni). Mondtam, hogy de az gluténtartalmú, én cöliákiás vagyok. Erre bánatos fej, miszerint ő nem tudta, válasszak mást. Mondtam, hogy mást nem választok, mert éhes vagyok, megeszem a köretnek kikért salátát.
Ezek után visszajött az asztalhoz és mutatta az étlap utolsó oldalát, hogy ott van, melyik szám milyen allergént jelöl. Én meg megmutattam az étel nevét az angol nyelvű étlapon, ahol egy darab szám nem volt a sorszámot és az árat leszámítva. Elnézést kért és nem fizettették ki az ételt. Ezek után, hogy őszinte legyek, még egyszer nem ettünk ott abban az étteremben, pedig kényelmes lett volna. Nem volt kedvem minden rendelés előtt pontosítani az alapanyagokat. Ráadásul az egyik pincér hölgy csak szlovákul beszélt, vele jóval nehezebb lett volna ez a mutatvány.
Így aztán a következő két vacsoránk Zólyom főterén, a Rusticana Pizzériában költöttük el. Belépéskor azzal kezdtük, hogy van-e bezlepkova az étlapon, ők mondták, hogy pasta-t tudnk adni, sőt, néhány fajta pizza is készülhet gluténmentes alapanyagból. Bár arról próbáltak lebeszélni, mert szerintük túl pici. Mindkét nap pasta-t ettem, bár választhattam volna rizottót is, mert az is gluténmentes. A rendelés leadásakor még egyszer egyeztettünk a pincérrel, tanulva a nevének egyáltalán nem megfelelő Franko Hotel éttermi tapasztalatokból.
Az ételek finomak voltak, laktatók, és ahogy látod, jól is néztek ki! Az elfogyasztásuk után nem volt semmilyen allergiás reakcióm, nekem tökéletes volt az étel. Így szerencsére az esti meleg ételproblémát meg is oldottuk.
Napközben már kicsit problémásabb volt a helyzet. Jártunk Bajmócon, ahol van egy gluténmentes cukrászda. A gond csak az volt, hogy délután egy órakor nyit, mi meg 12-kor már mindent megnéztünk, így nem volt kedvünk kivárni a nyitást. Egyszerűen nem volt mit csinálni, inkább átmentünk Körmöcbányára körbenézni. Ilyenkor jól jön a reggel elkészített gluténmentes szendvics!
Körmöcbánya nagyon kedves, aranyos hely, minimális turistával, így aztán éttermekkel se nagyon találkozhat az ember lánya. Gluténmentes specialitásokat kínálóval meg aztán végképp nem. Még az otthoni internetes kereséseknél nem találtam semmi említésre méltót, így nem is fektettünk bele energiát, hogy az ottani étteremben próbálkozzak-e valamit kérni, vagy menjek biztosra és egyek salátát. Hogy is mondjam. Több nap meleg étel nélkül elég unalmas, így inkább biztosra mentünk a zólyomi főtérre!
És hogy ne csak az ételt nézzétek, megmutatok egy-két képet azokról a helyekről, amerre jártunk!