A megnyitásuk után nem sokkal olvastam az újságban, hogy van egy gluténmentes bisztró valahol a Nyugati tér környékén Budapesten. Több hónap is eltelt, mire eljutottam, de azért kíváncsi voltam, én sem hagyhattam ki a helyet.
Az újság szuperlatívuszokban beszélt a helyről, kiemelve a tulajdonosok saját érintettségét. A képek csábítóak voltak, egy kellemes hangulatú hely köszönt rám vissza a képernyőről. Így aztán néhány héttel ezelőtt egy barátnőmmel oda terveztünk egy traccsolós koraestét – merthogy a bisztró 6-ig van nyitva. Odaérve sajnos kiderült, hogy beszélgetésekre a hely gyakorlatilag alkalmatlan.
Ráadásul ott kezdődik az egész, hogy gyakorlatilag elmentem előtte. A bejáratnál egy fehér nagy plakát, vékony betűkkel szolgált cégérnek. Valószínűleg ezt más is kifogásolhatta, mert mikor harmadik alkalommal jártam arra, már színes felirat volt az ajtón, mint látható. Így már könnyebb odatalálni.
Igaz, van néhány ülőhely (kb. 12 ülőhelyet számoltam össze, meglehetősen szűk helyen), 3 szék a bárpultnál, de gyakorlatilag alkalmatlan ötye-parti szervezésére (ötye = öreg tyúkok egyesülete, egy beszélgetés, ahol középkorú vagy idősebb hölgyek beszélgetnek – saját megjegyzésem). A fotókon látni lehetett a hozzáértő kezet, de azt nem gondoltam volna, hogy ennyire kevés az ülőhely. Így aztán első alkalommal tovább is álltunk, nem maradtunk ott.
Mindenesetre nem adtam fel a próbálkozást. Egyik délután éhes voltam és javasoltam a páromnak, menjünk el oda enni. Több helyen is olvastam, milyen finom a kakaós csigájuk – meg persze az ellenkezőjét is, mert volt, akinek már száraz jutott késő délután.
Így aztán úgy döntöttem, megnézem saját szemmel, megkóstolom saját magam is azt a bizonyos szélsőséges véleményeket kiváltó kakaós csigát. Sima tésztából kértem (volt leveles tésztás is, de gondoltam, maradok az eredetinél). Nekem ízlett. Nem volt száraz, mondjuk délután fél 4 körül ettük, nem zárás előtt. Vettem otthonra is. Még két nappal a vásárlás után is fogyasztható állapotban volt a csiga, egy szavam sem lehet a minőségre. Ez azért elég ritka egy kelt péksüteménynél.
És amikor megláttam a nyitvatartást, rájöttem, hogy mi az oka a kevés ülőhelynek: ez a bisztró (bár én inkább büfének mondanám) a munkába menő gluténérzékenyek délelőtti kakaós csigájára specializálódott. Na jó, nem csak azt lehet kapni, van még melegszendvics is, sőt, lehet enni ebédet. Ez a hely a vedd meg, edd meg itt és menj tovább, vagy vidd el haza – üzleti politikát követi, ami alapjában véve nem egy rossz dolog. Ráadásul be is lehet vásárolni. Rengeteg liszt van, vannak gluténmentes termékek, még mirelit pizzával is találkoztunk.
És hogy visszamegyek-e? Ezeknek a soroknak az írása közben pont azon gondolkodom, hogy néhány óra múlva megkóstoljam-e ott a túrós rétest, ha még lesz!
Update: túrós rétes már nem volt, csak almás pite, amit elfelejtettem lefotózni, mert éhes voltam és jó gyorsan befaltam. Finom volt.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: