Van egy elég érdekes gyógynövény, úgy hívják, hogy galaj. Latin nevén galium. Nincs köze a gallokhoz (vagy ki tudja), bár lehet, hogy ők is ismerték, elvégre német területen is megterem. Hazánkban három fajta galajt ismerünk, a közönséges galajt (galium mollugo), a ragadós galajt (galium aparine) és a tejoltó galajt (galium verum). A három növény hatása nagyon hasonló, kis eltérések vannak. A legnagyobb eltérések pedig abban vannak, hogy használják-e, ajánlják-e őket a természetgyógyászok vagy sem.
Az biztos, hogy Maria Treben könyvében meglehetősen hosszú leírást találhatunk a galaj jótékony hatásáról. Az általa követett, népi gyógyítói irányzatot valló Szabó György is használja és ajánlja a galajt. Sőt, egyik hónapban ezt választotta a hónap gyógynövényének. Mások hasonló betegségekre inkább más gyógynövényeket használnak. Sőt, a galaj egyes fajtái között is nagy eltérések vannak. Így fordulhat elő az, ha közönséges galajt akarsz beszerezni, akkor azt csak a Bank utcában kapod meg, ellenben tejoltó galajt jóval könnyebb beszerezni.
A népi gyógyítók mindegyikénél úgy olvastam, hogy pajzsmirigy problémák és egyes bőrbetegségek esetén is eredményesen használták a galajt. A német füvesasszony rákbetegek kiegészítő kezelésénél is alkalmazta ezt a gyógynövényt. Egészségvédő hatása miatt általános immunerősítőként ajánlják a rákos megbetegedések „megelőzésére” is. Az egészség-megelőzés ennél szerintem jóval több. Nem csupán a rákod betegségeket próbálja megelőzni az ember, hanem a szervezetét, az immunrendszerét tartja karban. A legyengült szervezetet könnyebben megtámadhatják a kórokozók és könnyebben alakulhatnak ki „elfajulások” a szervezetben. Ha erős és egészséges a szervezet, akkor utóbbiakra is kevesebb esély van. Erre pedig rengeteg gyógynövény létezik. Azt azonban tudni kell, hogy önmagában a gyógyteák fogyasztása nem előzi meg a betegséget, ha közben valaki stresszes, mozgásszegény, egészségtelen életmódot folytat és táplálkozása sincs rendben, nem beszélve a dohányzás és az alkohol túlzott fogyasztásának kártékony hatásáról.
De térjünk vissza a galajhoz. Hogy mennyire jó az egyik galaj, mennyire hatékony a másik, vagy inkább hagyni kellene őket a fenébe? Én ebben nem akarok állást foglalni. Inkább elmesélem azt, hogy én mire használtam jó eredménnyel a közönséges galajt. Utólag rájöttem, hogy pont erre jó lett volna a ragadós vagy a tejoltó galaj is, de hát épp akkor úgy döntöttem, hogy ezt próbálom ki.
Gluténérzékenyként én is évek óta szenvedtem a sebhorreától. Ez többek között az egyik külső tünete is a gluténérzékenységnek, de erről régebben már írtam. Próbálkoztam sok mindennel, csodakencékkel, de igazán hatásos csak addig volt minden, amíg használtam. Megpróbáltam valami tartósabb megoldás után nézni. Így találtam rá a közönséges galajra. A beszerzés tényleg nehézkesebb volt, mint a tejoltó galajé, de megoldható. Most már tudom, ha nem találok közönséges galajt, akkor bármilyen galajjal meg tudom oldani ezt a problémát.
A sebhorreám kezelésének a menete tehát a következő volt:
Egy hónap után a sebhorrea szépen eltűnt. Ez júliusban volt, azóta időnként egy picit előjött, de csak stresszes időszakokban. Ugyanis a stressz sajnos minden ilyen jellegű nyavalyát előhoz. Nagy kiterjedésű bőrpír már nincs és az a folyamatos viszkető érzés is eltűnt. A piros folt nagysága is töredéke annak, ami régebben volt. Így nyugodt szívvel mondhatom, hogy nekem használt.
Mit olvastam még, mire használják a közönséges galajt?
Azt mondják, hogy a galaj tea folyamatosan iható, nem kell szünetet tartani a fogyasztásánál. Mások azonban minden gyógynövénynél kis pihenőket iktatnak be, hogy jól tudja a szervezet kezelni a hatóanyagokat. Én is ez utóbbinak a pártján állok, kell a szervezetnek egy kis pihenő.