Gyerekkoromban elég gyakran volt tejbegríz. Utólag már tudom, hogy ezzel nemhogy használtunk volna a fejlődésemnek, de ártottunk. Az ízét szerettem. Mióta megtudtam, hogy gluténérzékeny vagyok, nem készítek tejbegrízt. De mivel lehet helyettesíteni akkor a búzadarát, ha valami édesre vágyom vacsorára. Vagy reggelire. Vagy tízóraira. Elég sok minden van a kalapban, szerencsére:
- zab – azt hiszem, nem titok, hogy zabkása rajongó vagyok;
- rizs – na, a tejberizst biztosan ismerik sokan. Ezt gyerekkoromban otthon nem kaptam, mert anyám valami miatt nem szerette. És ha valamit nem szeretett, akkor nem is főzte meg;
- quinoa – erről majd máskor mesélek;
- amarant – ez sem egy bonyolult dolog, hidd el;
- köles – direkt ezt hagytam utolsónak, mert erről írok most egy kicsit.
Én valami miatt nemrég a kölest próbáltam ki “tejbegríznek”. Na jó, ez így nem igaz, mert a köleskása is sokak által ismert étel. Nálunk egy nehezítés van még, a párom laktózérzékenységet. Ezért tej nincs itthon – amúgy sem egészséges a tej, szóval nem gond, ha nem az életünk része. Tej helyett kókusztejet használunk. Ez növényi, nincs benne laktóz, kazein, ellenben van benne zsír. Ez pedig kell az egészséges étkezéshez – persze, csak módjával.
Térjünk hat a lényegre, elég a rizsából!
Hozzávalók:
- egy bögre köles;
- fél bögre kókusztej;
- két és fél bögre víz;
- kevés kókuszzsír;
- csipet só;
- ízesítésnek fahéj, kakaó, xilit, cukormentes lekvár, aszalt gyümölcs, olajos magok (tört mogyoró, mandula, dió), vagy bármi, amit szeretsz.
Hogyan is készítsd el a köleskásádat? Végy egy bögre kölest. Az az igazság, én az ilyen ételeket bögrével mérem. Az én bögrém 2,5 dl, amiből két felnőtt adag kása kijön. Jól mosd meg a kölest! De tényleg! A köles külső része szaponint tartalmaz. Egy egy nagyon keserű anyag. Ha nem mosod meg rendesen a kölest, akkor keserű lesz az egész és megutálod ezt az álgabonát. Pedig semmi utálnivaló nincs rajta, egyszerűen ízetlen.
Egy edénybe tegyél fel olvadni kb. egy evőkanál kókuszzsírt (ne ijedj meg, ha nincs otthon, kevés olaj is jó), ebbe tedd bele az alaposan megmosott kölest. Kicsit keverd össze, nem kell megpirítani. Ezután öntsd bele a folyadékot és a csipet sót. Forrald fel, majd lassú tűzön kevergetve fedő nélkül főzd addig, amíg szépen meg nem dagad a köles. Akkor kicsit tedd rá a fedőt, terítsd meg az asztalt, vedd elő az ízesíteni valókat és már fogyasztható is – miután elhűlt.
Én mandulával, fahéjjal ízesítettem.
Szia! Köszönöm, hogy eszembe juttattad, a kölest. Elkészítettem, isteni finom lett! A tetejére én nyers alma-narancs pépet tettem.
Feldobtad a napom! 🙂