A répacukrot a „fehér halál” jelzőkkel is illetik nem egyszer. Réges-régen gyógyszertárban lehetett csak kapni, aztán egy időben a boltokban semmi más édesítőszer nem volt a polcokon. Egy ideje ismét pellengérre került. Ennek az oka egyértelműen a civilizációs ártalom. Igen, jól hallottad! Keveset mozgunk, össze-vissza eszünk, rengeteget stresszelünk. Az étkezés során pedig tömjük magunkba a káros cukrokat, amit a szervezet már nem bír elviselni. Először csak a vérben kering, majd jönnek a klasszikus civilizációs szindrómák: magas koleszterinszint, érbetegségek, elhízás. Gondolom, nem kell sorolni. Azt persze nem állítom, hogy az egész mögött a fehér cukor rejlik, de az biztos, hogy nagy mértékben hozzájárul az egészségünk romlásához.
Ezt értjük. Meg azt is, hogy kell az édesség, mert abban találjuk meg a boldogságot. Persze ez is barokkos túlzás, de akkor is. Egyszer candida-diétát tartottam, úgy 4 hónapon át nem ettem cukrot, meg meghatározott finomított szénhidrátokat. A diéta végén kifejezetten rosszul esett a csoki. Aztán visszaszoktam. Nem mondom, hogy függő vagyok, de szeretem az édességet. Mióta kiderült az inzulinrezisztenciám, azóta erre sokkal komolyabban oda kell figyelnem. Így aztán én is keresem az egészséges alternatívákat.
Így jutottam el az eritritolhoz. Van, aki azt mondja, hogy ez és semmi más, máshol pedig az 5 legrosszabb mesterséges édesítő közt tartják számon. De miért is?
Azért szeretik ezt használni, mert meglehetősen szimpatikus a glikémiás indexe – gyakorlatilag nulla, tehát nincs hatással az inzulintermelésre. Jóval alacsonyabb, mint a szőlőcukornak vagy a klasszikus fehér cukornak (répacukor). Az biztos, hogy bő 150 éve ismerik, bár Európában csak a 90-es években terjedt el, hazánkban pedig most éli virágkorát. Pontosan emiatt a bizonyos glikémiás index miatt, hiszen nem emeli meg a vércukor szintet, azonban édes íze hasonló a répacukorhoz. Így könnyű helyettesítőnek szánják. Ráadásul nem puffad tőle a szervezet sem. Emellett azt mondják, hogy segít a fogszuvasodás megelőzésében.
Még egy dolgot vettek észre: gombaellenes. Én ezt akkor nem tudtam, mikor a candida-diétát csináltam, de így utólag biztosan használtam volna az akkori tudásommal. Feltéve, ha azt nem tudom, ami ezután jön.
De ha ilyen jó, mégis mi vele a gond? Először is hashajtó. Ha túl sokat eszel belőle, akkor rohangálnod kell a mosdóba. Emellett persze károsítja a bélrendszert is. Van, aki persze azt mondja, hogy emésztetlenül eltávozik a rendszerből, de akkor meg minek enni? Ez persze megint baj. A hagyományos édesítők hasznos tápanyagokat hordoznak, ha a megfelelő mennyiségben fogyasztjuk, persze. Azok a tápanyagok beépülnek a szervezetbe, az eritritol meg nem. Így aztán ebből is egyre többet kívánsz. Maga az eritritol nem hízlal, de hát nem magában esszük, hanem sütibe keverve például. A többi élelmiszeralkotórész meg nem biztos, hogy egészséges és fitt testet ad nekünk.
Másik ilyen probléma, hogy együtt szokták használni az élelmiszeriparban más édesítőkkel, különösen az aszpartámmal. Ezt talán nem kell mondanom, hogy végképp sátáni édesítő, hiszen függőséget okoz, ráadásul a szervezetet is jól megterheli.
Az aszpartámnál hallottam nem egyszer, hogy fejfájást okoz. Amerikai kutatások erre vonatkozóan is hasonló eredményeket tapasztaltak az eritritollal is. Ez is, mint minden étel, allergiás reakciót is okozhat egyeseknél. De manapság hol nem – kérdem én.
Hogy Te melyik érvelést fogadod el, az szíved joga.
Az azonban biztos, hogy nem az eritritol az egyetlen édesítésre használható dolog.
Van még például az itthon annyira elterjedt méz – minőségi forrásból, kis mennyiségben fogyasztva. Vagy például a sztívia, amit még otthon is termeszthetsz. Érdemes körbenézni és megtalálni a számodra megfelelő megoldást, bármi is legyen az.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: