Gluténérzékenység korai felismerése

A gluténérzékenység öröklött autoimmun betegség – vagyis inkább én állapotnak szoktam mondani. A gondot az okozza, hogy akkor jön elő a probléma, ha a baba étrendjébe bevezetik a glutént. Amíg anyatejes táplálás van, úgy egyes nézetek szerint kaphat (anyatejjel együtt) glutént a gyermek, de ez nagyon ritka esetben váltja ki a szokványos tüneteket. Akkor mégis mit lehet tenni, hogy felismerjék a gluténérékenységet a lehető legkorábban, hogy a gyerekek ne szenvedjenek? 

Egy biztos: nincs általánosan használható protokoll a témában. Csupán van egy nemzetközi ajánlás, amit vagy betartanak vagy sem. A hazai védőnői-orvosi gyakorlat meglehetősen vaskalapos. Nemrég olvastam egy véleményt, miszerint az emberek nagy része hordozza a HLA DQ2/8 gént, ezért az orvosi gyakorlat nem fogadja el a nyálból történő mintavételt, még csecsemőknél sem, csak a vérből történő DNS elemzést. De ezt is csak úgy tekintik, hogy ezzel lehet kizárni a cöliákiát. Megjegyzem, nálam is, felnőttként sem fogadták el, végig kellett járnom a tortúrát még úgy is, hogy klasszikus tüneteim és orvosilag igazolt kísérő betegségeim voltak. 

A magyar protokoll szerint szoptatással egyidejűleg fokozatosan kell bevezetni a glutént tartalmazó ételeket a babáknál. Abban az esetben, ha előjönnek a tünetek, lehet egyéb vizsgálatokat végezni. Számomra csupán egy kérdés van. A glutént „tisztán” nem lehet bevezetni. A gluténtartalmú ételek más hozzávalókat is tartalmaznak. És lehet, hogy pont akkor fogzik a gyermek. Hogyan lehet eldönteni egy beszélni nem tudó kisbabánál, hogy a hasgörcsét mi okozza? Az milyen jellegű? Glutén? Laktóz? Egyéb bélbetegségek? Egyszerűen csak „hasfájós”? Ez csupán költői kérdés. 

Egy másik vélemény szerint, ha a családban az egyenesági rokonok között cöliákiás személy van, akkor DNS-vizsgálatot és szerológiai tesztet kell a babáknál is végezni. Hogy őszinte legyek, ez már közelebb áll a szívemhez. Akkor, ha negatív az eredmény, még mindig lehet, hogy mégis cölis a baba. Egyes statisztikák szerint a cöliákiások 2 %-a negatív genetikai tesztet produkál. Fordítsuk meg: ha pozitív a genetikai teszt, akkor a statisztikai adatok szerint 98 %-a van a babának arra, hogy gluténérzékeny legyen. 

És itt jön a következő gondom: a magyar protokoll endoszkópia és biopszia után mondja ki a cöliákiát. Azt hiszem, ezt a vonalat inkább nem is viszem tovább, gondolja mindenki végig, mi az a legkorábbi életkor, amikortól lehet endoszkópiát végezni és hogy milyen vizsgálatról is beszélünk. Van kapszulás endoszkópiai vizsgálat is, amit 2 éves kor felett lehet alkalmazni. 

Édesanyai vélemények között hallottam már olyat is, hogy „bárcsak ne adtam volna oda a kiflicsücsköt a gyerekemnek”. 

Hogyan lehet felismerni a babáknál a gluténérzékenységet?

• A glutén 2 éves kor alatti fokozatos bevezetésével a jelenlegi protokoll szerint.
• Ha jönnek a kiütések, hascsikarások, hasmenések, hidegrázások, akkor fel kell keresni a gyermekorvost, védőnőt és erről tájékoztatni.
• A glutén fokozatos bevezetése jelenleg nem azonnali erős terhelést jelent, hanem az anyatejes táplálás mellett glutént is tartalmazó ételekkel történő táplálást – mint például az előbb említett kiflicsücsök. 

Ha cöliákiás van a családban, akkor a szülőknek szíve-joga eldönteni, hogy genetikai vizsgálatra viszik-e a gyermeküket, várva a pozitív vagy negatív eredményt. Ha megvolt az eredmény, akkor szintén a szülők szíve-joga eldönteni azt is, hogy a védőnővel és gyermekorvossal egyeztetve fokozatosan bevezetik-e a glutént a gyermek táplálásába, vagy azt teljes mértékben kihagyják a gyermek étrendjéből.

Egyes kutatások azt mondják, hogy ilyen esetben az a jó, ha terheljük gluténnal a veszélyeztetett csoportba (azaz pozitív genetikai vizsgálat) tartozó gyermeket is, hogy előjöjjenek a tünetek, más vélemények szerint ebben az esetben nem ajánlott gluténtartalmú étel fogyasztása. Vannak olyan nézetek is, melyek szerint helytelen az, hogy egyáltalán nem adnak a gyermeknek glutént, mert egy évekkel későbbi terhelés viszont visszafordíthatatlanul előhozza a betegséget.