Mostanában nagyon sokat hallhatsz arról, hogy
az inzulinrezisztencia a cukorbetegség előszobája.
Sokan ennek tudatában temetik is előző életüket és belenyugodnak, hogy néhány év múlva úgyis cukorbetegek lesznek. Mások úgy gondolják, hogy ez egy olyan előszoba, ami kétirányú: ki is lehet jönni belőle. Mégis mi az igazság? Aki cukorbeteg, inzulinrezisztensként kezdi? Aki inzulinrezisztens, az tutira cukorbeteg lesz? Vagy lehet, hogy a két állapot nem törvényszerűen követi egymást?
Először is tisztázzuk az alapokat. Milyen okokra vezetik vissza általában az inzulinrezisztencia kialakulását?
- genetikai ok – mindig az a fránya genetika, de sajnos tényleg sok mindent belénk kódoltak abban a bizonyos keverőfazékban;
- mozgásszegény életmód – igazság szerint nem is lehet felsorolni két kézen, hogy mennyi betegség kialakulásához járul hozzá, ha nem is egyedüli okként;
- helytelen táplálkozás – mindig is mondom, hogy a halál a belekben lakozik, de nemcsak az, hanem sok-sok betegség is, akár inzulinrezisztencia, ami akár a cukorbetegség előszobája is lehet (persze csak akkor, ha hagyod);
- túlsúly – ez az előző két okkal szorosan összefügg, nagyon sok kárt okoz a szervezetben a feleslegesen cipelt súly;
- emésztőrendszeri problémák – már megint a kezeletlen gluténérzékenységnél lyukadok ki;
- pajzsmirigy problémák – bizony-bizony, akinek endokrinológiai problémája volt, nagy valószínűséggel már végigjárta a terheléses laborvizsgálatot;
- egyes felszívódási betegségek – egyik felhasznált forrásom szerint például a D-vitamin hiánya is elősegíti az inzulinrezisztencia kialakulását.
Ezek az okok egymással szorosan összefüggésben vannak és a betegség lényegét mutatják. Az inzulinrezisztencia ugyanis a szervezet cukoranyagcsere betegsége. Az anyagcsere zavarait mi más erősítheti fel, mint saját magunk: nem jól bánunk a testünkkel. Mindez persze a genetikai hajlamon kívül, hiszen sok mindent öröklünk, amiről mi nem tehetünk. De arról már igen, hogy ennek tudatában rongáljuk-e a szervezetünk vagy megfelelően gondoskodunk-e róla. Te mit teszel a testeddel? Segítesz neki a működésben?
De mikor is beszélünk inzulinrezisztenciáról? Mikor mondhatjuk, hogy beléptünk a cukorbetegség előszobájába? Egyáltalán honnan tudjuk, hogy valaki inzulinrezisztens?
Ehhez úgynevezett terheléses vércukor- és inzulinszint vizsgálat szükséges laboratóriumban, ráadásul éhgyomorra. Erre a vizsgálatra általában akkor kerül sor, amikor az orvosok már gyanakodnak. Ha valaki jelentős túlsúllyal bír (27 feletti BMI), vagy pajzsmirigy alulműködése van, akkor legtöbb esetben elküldik ilyen vizsgálatra. Ha a gasztroenteorológus laktóz- vagy gluténérzékenységet állapít meg, néha akkor is elküldhetnek terheléses cukorvizsgálatra – ez azért nem túl gyakori. Sokszor a meddőség okait kutatva jutnak el a leendő kismamák egy ilyen vizsgálatra.
A gond az, hogy a terheléses vércukorvizsgálatnál az inzulinszintet nem mérik automatikusan. Amikor én ilyen vizsgálaton voltam, külön kellett kérni, hogy ezt is nézzék. Elsőként nézik az éhgyomri értékeket, majd 75 gramm vízben oldott szőlőcukrot itatnak a pácienssel – borzalmasan édes volt. Az asszisztens azt mondta, egy idő után elmúlik a hányinger. Tényleg elmúlt néhány óra után, de attól még nem volt túl jó az a néhány óra. Közben meg jönnek a vérvételek: 30 perc, 60 perc, 120 perc. Arra számíts, hogy a vizsgálat végéig nem ehetsz, ráadásul inni sem szabad olyan sokat, hogy ne oldódjon fel túlzottan az a nagyon sűrű cukorfolyadék, amit megittál.
A laborvizsgálatokról kapott leleten szerepel egy bűvös szó is: HOMA index. Ebből tudja megállapítani az orvos, hogy fennáll-e vagy sem az inzulinrezisztencia. Ha ennek az értéke 4,4 felett van, az orvosok akkor kezdik el emlegetni ezt a szót, hogy inzulinrezisztencia. És akkor már mondhatjuk, hogy beléptél a cukorbetegség előszobájába.
A diagnózis felállítására csak orvos jogosult. Ha úgy gondolod, hogy nálad fennállhat a betegség, kérj vizsgálatot. Ha bebizonyosodik, akkor a következő lépcső lesz a megfelelő diéta és személyre szabott kezelés kialakítása. Ettől függetlenül ahogy mondani szokták: egy kicsike mozgás senkinek sem árt. Kezdj el mozogni. Itt a jó idő, menj el sétálni. Ezzel csak jót teszel saját magadnak, a testednek.
Ne feledd, ebben a testben éled le az egész életed, vigyázz rá!
Oszd meg, ha tetszett a cikk! 🙂 Megosztom most azonnal.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: