Emlékezzünk halottainkra

Sokáig nem tudtam pontosan, hogy mikor van halottak napja és mikor van Mindenszentek. Ehhez hozzájön mostanság a “halloween”-partyk sora. 

Októver 31-e ünneplésének eredete a kelta időkbe és a római korba visz vissza. Gondoltad volna, hogy nem is Amerikában ünnepelték először a Halloweent? A druidák hite szerint a szellemek, azok közül is inkább a gonoszak, ilyenkor látogattak fel az élő emberekhez az alvilágból. Ráadásul ehhez hozzájön egy római ünnep, amikor szintén a gonoszt űzték ki a házakból. 

Miután elűzték a gonoszokat, jöhetett az emlékezés a halottakra. Eleinte november 1., Mindenszentek napja csak egyházi ünnep volt. Később alakult ki a szokás, hogy ebben az időpontban feldíszítették a temetőket és elmondták a Mindenszentek imáit. 

November 2., a Halottak napja eredeti a legfiatalabb a három nap közül. Ez a nap az elhunyt, de az üdvösséget még el nem nyert, a tisztítótűzben lévő hívekért szól. Kicsit összemosódik, hogy mikor is szokás virágot vinni a temetőbe, hiszen a református, evangélikus hívek között ez az ünnep 3-4 napig is eltart. 

Egy biztos: az európai kultúrkörben november 1. napja környékén a halottainkra, elhunytainkra emlékezünk.

Mindenkinek van valaki a lelkében, aki már nem él velünk.

Mindenki emlékszik valakire, aki elment, itthagyott minket.

Mindenkinek van valaki a lelkében, akinek fáj a hiánya. 

Ezekben a napokban emlékezz azokra a boldog időkre, amikor együtt voltatok és vidám pillanatokat töltöttetek együtt. 

Én most Laci bácsira emlékezem egy rövid történettel. Egyetem után ő volt az első főnököm. Annyi idős gyerekei voltak, mint én, úgy tekintettem rá, mint az egyik munkahelyi apámra. Karácsony előtt a menzán az volt a szokás, hogy disznótorost készítettek. Teljesen mindegy volt, hogy ki milyen menüre fizetett elő (abban az időben 3-féle menü volt, abból lehetett választani), aznap mindenkinek sült hurkát, kolbászt tálaltak fel főtt burgonyával és dinsztelt káposztával. Akkor még megettem a húst, így én is lementem ebédelni. 

Amikor vége volt az ebédnek, a titkárságon ültem, ahol Laci bácsi boldog elégedettséggel visszajőve ebédből a következőket mondta, miközben a kezeit végighúzta a hasán: “itt van a hurka, itt meg a kolbász”. Én ma így emlékezem Laci bácsira. 

És persze mindenki másra, aki már nincs köztünk, de közel állt hozzám. Emlékezz Te is rájuk, mindenkire aki már nincs itt köztünk, de közel állt a szívedhez.