Amikor egy év véget ér, mindenki számvetést készít. Na jó, nem mindenki, de meglehetősen sokan. Ha máskor nem, akkor a szilveszteri pezsgő mellett elmondják, hogy milyen jó is volt ez az év. Vagy azt, hogy milyen rossz volt ez az év és remélik, a jövő év jobb lesz. Én most azt írom le neked, hogy milyen jó is volt ez az év.
Amikor elkezdtem írni ezt a blogot, akkor az nem szólt másról, csak egy egyszerű pszichoterápiáról. A lényeg az volt, hogy kiírjam magamból azt, ami a gluténérzékenységemmel kapcsolatosan eszembe jutott. Idővel a blog jóval több lett ennél. Miután megtanultam együtt élni az állapotommal – ne nevezzük betegségnek, bár hivatalosan autoimmun betegségem van: cöliákia, azaz gluténérzékenység -, azt akartam, hogy mások is minél többet megtudjanak erről a betegségről.
Így születtek cikkek kiirthatatlan bőrbajokról, a gluténérzékenység és más betegségek összefüggéséről. És persze nem hagyhattam ki a laktózérzékenységet sem, hiszen életem párja ezzel van megáldva. Így bővült szépen lassan a blog. Fitoterapeutaként természetesnek tartom, hogy bevezetlek benneteket a gyógynövényismeret alapjaiba. De ugyanilyen fontos számomra, hogy írjak Nektek vitaminokról és minden egyébről, amivel az egészségeteket szolgálhatom.
Egy idő után azt vettem észre, hogy már nem állok sírva a pékség kirakata előtt, látva az általam ehetetlen fánkokat. Már nem okozott problémát az, hogy teljesen gluténmentes legyen a konyhánk. Egy idő után azt vettem észre, hogy sokkal jobban érzem magam így, gluténmentes étkezést folytatva. És már nem is érdekel, hogy milyen lenne nem így lenni. Ekkor döntöttem el, hogy
Már nemcsak a gluténérzékenységről szól az életem, hanem arról, hogy minél több, hasznosabb információt adjak
Erről szólt a 2017-es évem. És ebben a szellemben kezdem meg a 2018-as évet is.
Samvira