Savasak vagyunk vagy lúgosak?

Savasak vagyunk, vagy lúgosak? Mindenütt ugyanolyan kémhatásnak kell lenni? Ezekkel a kérdésekkel nap mint nap találkozunk. És mindez mikor jön elő? Hát persze, hogy a gyomorfekélynél.

A gyomorfekéllyel kapcsolatban már írtam arról, hogy a savas közeg marja a gyomrot, elősegítve ezzel a gyomorfekély kialakulását, vagy súlyosbodását. Tudományosan vizsgált tény, hogy a szervezetnek milyen kémhatás az „ideális”.

Mielőtt ezzel részletesen foglalkozunk, egy-két dolgot tisztázzunk.

A kémhatást (azaz savas vagy lúgos) a pH jellemzi. Ezt meglehetősen bonyolultan lehet kiszámolni.

A savas és a lúgos kémhatás nem egy fix érték. Egy határon belül tekintünk valamit savasnak, egy másik értéket pedig lúgosnak. Így ha a szervezetben kisebb eltérés tapasztalható, az nem jelenti az egyensúly megbomlását.

A szervezet bélrendszere alapvetően savas kémhatású. Az üres gyomor pH értéke 1-1,5, ami erősen savas kémhatásnak felel meg. És itt jön a csavar: az emberi nyál 6,5-7,4 pH értékű, míg a hasnyálmirigy-váladék a belekben 8,3. A nyál még semlegesnek mondható, de a 8,3 pH érték már egyértelműen lúgot, mint ahogy a vér is.

Így aztán ember legyen a talpán, aki kitalálja, hogy pontosan milyen pH érték ideális.

Attól függ, hogy melyik szervünkről beszélünk, más és más.

A gyomorfekéllyel rendelkezőknek a legfontosabb bélrendszerük és elsősorban gyomruk megfelelő pH-értékének megtalálása és megtartása. Miért is? Mert a savas közeg maró hatást fejt ki.

A savas kémhatás így marja a gyomrot, ez pedig fekély kialakulásához, vagy súlyosbodásához vezethet.

Ez nem jelenti azt, hogy a savas kémhatás rossz és gyomrunkat mindenáron folyamatosan lúgos kémhatásúvá kellene „tenni”. Egyszerűen arról van szó, hogy figyelemmel kell lenni ezekre az alapállapotokra és betegségünknek megfelelő pH érték kialakítására kell törekedni.

Hogyan lehet segíteni a fekélyes gyomornak?

Címkék: , , ,
Tovább a blogra »