Már azok a rómaiak is tudták – teli hassal nem lehet tanulni!

Igen, már az ókori rómaiak is tudták, hogy a gyomor kényes testrész. De honnan is jutnak eszembe a gyomorról a rómaiak? Sokszor eszembe jut evés után egy latin közmondás: „plenus venter non student libenter”. 

A gimnáziumban latinul is tanultam. Nem volt annyi latinkedvelő diák, hogy rendes csoport összejöjjön. A gimnáziumi latintanár azonban nagyon örült ennek a kevés embernek is, és szakkör-formában hármunkat két éven át tanított. Ezalatt az idő alatt a négy éves latin-anyagot könnyedén átvehettük. Gyakorlatilag magántanárhoz jártunk, kis csoportban. 

Mivel kevesen voltunk, több idő jutott ránk, érdekesebb dolgokra. Igaz, hogy a tankönyvben is volt sok érdekes dolog, de a tanárnő mindig valami különleges dologgal egészítette ki a tananyagot. Így kerültek sorra a latin mondások. Többek között ez, a gyomorral kapcsolatos is. 

Ezek egyike volt az előbb említett mondás is, aminek szó szerinti magyar fordítása így hangzik: „telt has nem tanul szívesen”. Egészen pontosan gyomor lenne a helyes fordítás, legalábbis anatómiailag az felel meg neki. A lényeg akkor is ez: teli hassal nem lehet tanulni! És ugye, milyen igaz? Ha tele a hasad, nem tudsz dolgozni, nem tudsz tanulni. Olyankor a legjobb leheveredni a kanapéra és mély álomba merülni. Vagy megnézni egy filmet. Bármit tenni, ami nem jár agyi tevékenységgel. 

De hogy jöttek rá erre a rómaiak?

Persze, a rómaiak nem foglalkoztak nap, mint nap az anatómiával, de néhány dolgot már akkor is nagyon alaposan megfigyeltek. Így például a gyomor működését is. Nem magyarázták meg tudományosan az észleléseiket a gyomorról, nem voltak mögötte pontos anatómiai ismeretek. A főbb dolgokkal azonban pontosan tisztában voltak. Ezt mutatja az ókori orvostudomány rendkívül fejlett jellege. 

Bár ez a közmondás nem éppen az orvosok fejéből pattanhatott ki. Inkább más tudósok tapasztalhatták az étkezések utáni gyomornehézséget. Nyilván ők is észrevették, ha sokat esznek, megtelik a gyomruk. És ilyenkor a szellemi munka, a tanulás bizony nem megy senkinek. 

Nem tudom, hogy ki hogyan készült fel tanulmányai során a számonkérésekre: hogyan magolta be a leckét, készült fel a vizsgákra, dolgozatokra. Ha még tanul valaki, akkor meg tudja erősíteni ezt a latin közmondást. Egy jóleső ebéd után nehéz nekiállni tanulni – mert bizony tele van a gyomrunk. 

Mi is ennek az oka? Nagyon egyszerű. Az emésztés a gyomorban történik. Ha a gyomorban étel van, akkor bizony annak dolgoznia kell. És ehhez vérre van szükség. Mindenkinek annyi vér van éppen az ereiben, amennyi. Ha egyik szervünknek, így például a gyomornak megnövekedik a vérszükséglete, akkor más szervektől kell elvonni azt. 

Erre éppen alkalmas a felsőtest, közte az agy is. Ha az agynak egy kicsit kevesebb a vérellátása, akkor bizony kókadtak leszünk, álmosak, pihenésre van szükségünk. De legalábbis egy kicsit el szeretnénk feküdni. Ez pedig amiatt van, hogy a szervezet próbálja helyrehozni az előbbi kis problémát. Azzal, hogy a gyomrunk több vért kapott, az agyunkban kicsit kevesebb lett, most az agyunk kér több vért. Ha elfekszünk vízszintesen, akkor kicsit helyreáll a vérkeringés. 

Ezért van az, hogy olyan jólesik egy kis alvás a nagyobb étkezések után. Persze, ez nem a pontos orvosi magyarázat, hiszen nem vagyok orvos. De már azok a rómaiak is tudták: ha tele a gyomrod, akkor nehezen megy a tanulás!