Hogyan lettem gluténérzékeny…

Így születtem. Miért is érdekes mégis ez a kérdés? Mert 39 éves koromig fogalmam sem volt róla, hogy gluténérzékeny vagyok!!! Igen, így. 

Írtam már arról, hogy az orvosok semmit sem tudtak kezdeni a problémámmal. A „nem tudok meghízni, vizsgáljanak ki” felkiáltású viziteken egyetlenegy alkalommal sem sikerült arra a következtetésre jutni, hogy talán gluténérzékeny vagyok. Így ki sem vizsgálták. 

Egy alkalommal Kramer Ági természetgyógyász feltette nekem a kérdést, hogy nem lehet, hogy gluténérzékeny vagyok? Szerinte az egyébként már diagnosztizált pajzsmirigy-problémámat (Hashimoto-betegség) nagy valószínűséggel ez okozza. 

Először meglehetősen furán néztem rá. Hallottam már, hogy létezik ilyen, egy-két ismerős mondta is, hogy ők gluténérzékenyek. De ezek az ismerősök nem tartották a szigorú diétát, nagyon nem is foglalkoztam a kérdéssel. Számomra ez ugyanolyan volt, mint bármilyen más allergia. Ha az ember allergiás valamire, azt nem eheti meg. Ha mégis, akkor fáj a hasa, a feje, kiütések lesznek rajta, vagy bármi. 

Kár magyarázni, fogalmam sem volt róla, hogy ez mit is jelent és milyen komolyan is kell venni. Így aztán Ági megnézte a korábbi leleteimet. Mondta, hogy már ez is elég gyanús, de néhány vizsgálatra még szükség van. Lediktálta, milyen vérvizsgálatok szükségesek. Gondoltam, ha már van rá lehetőség, „TB-re” megcsináltatom. Odaadtam az üzemorvosunknak a papírom, aki közölte, hogy szerinte ennyi vizsgálatra nincs is szükség, mert minek. Így aztán a felét elvégezték. 

Túlzottan boldog ettől nem voltam, így aztán egy életem, egy halálom, elmentem egy genetikai vizsgálatra. Amit persze a TB nem támogat. És mint utólag kiderült, az orvosok vagy nem ismerik, vagy „tesznek az eredményre” – legalábbis azok, akikkel én találkoztam. 

Megjöttek az eredmények:  DQ2.5 a genetikai teszten. Eszerint a DNS-em egyik kis darabja úgy sikeredett, hogy gluténérzékeny vagyok. Ebből az állapotból pedig nincs gyógyulás. A szervezetem nem tudja feldolgozni a glutént. Sőt! Harcol ellene, immunreakciót indít be. Azaz ha egy icike-picike glutént eszem (hát, nem icike-picikéket sikerült enni eddig…), akkor máris beindul a folyamat. A szervezetem a pajzsmirigyet egyből elkezdi támadni. Miért is? Mert a pajzsmirigy fehérjék nagyon hasonlóak a glutén fehérjéihez. A szervezetnek teljesen mindegy, hogy a testben hol észleli a glutént. Ha egyszer észrevette, hogy van, akkor azt ki akarja írtani. Így aztán a saját szervezetem elkezdte már írtani a pajzsmirigyemet. Ennek lett a következménye a Hashimoto-betegség. 

Meg persze egy csomó más. 

Időközben nemcsak a genetikai teszt, hanem a laborvizsgálatok eredménye is megérkezett. Nem kell mondanom, hogy annak mi lett a vége. Úgyhogy ismét egy hosszú beszélgetés következett Ágival, a természetgyógyásszal. Nagyon alaposan elmagyarázott nekem mindent. Hogy ez az egész hogyan alakul ki, mik lehetnek a következményei. És persze azt is megtudtam, hogy mit tilos ennem. Na, ez volt a legkellemetlenebb rész. Merthogy a tiltott élelmiszerek egy életre tilosak! Sok mindent lehet helyettesíteni persze házilag. 

Úgyhogy körbenéztem a konyhában és sok minden a szüleink konyhájában vagy a kukában végezte. Egy szempillantás alatt eljutottunk a gluténmentes konyhához! Átnéztem a félkész- és készételeket is, nemcsak az alapanyagokat. Aminek a csomagolásán megláttam, hogy „glutén tartalmaz”, bármilyen tiltott alapanyagot, annak azóta a konyhában nincs helye. Sőt annak sem, ami „nyomokban glutént tartalmazhat”. 

Mivel a laborvizsgálatokra az üzemorvos küldött el, ezért hozzá is visszamentem az eredménnyel. Ő gyorsan kért egy időpontot egy gasztroenteorológustól számomra.

A gasztroenteorológus ránézett a leleteimre és kis híján engem szúrt le, hogy miért nem vették észre eddig az orvosok, hogy gluténérzékeny vagyok. Merthogy amikor én korábban elmentem orvoshoz, már az egy évvel ezelőtti leletek is ezt mutatták. Én csak néztem rá, hogy nem vagyok orvos. Nem tudom, miért nem vették eddig észre. De most itt vagyok. Tessék velem foglalkozni. Kérdezi tőlem, hogy tartom-e a diétát. Mondom, hogy persze, már két hete. Akkor jött a következő szemöldök-ráncolás. Így nem lesznek szépek a leletek. Miért is? Mert a korábban kihagyott laborvizsgálatokat is el kell végezni, mert ezek még jobban kimutatják a gluténérzékenységet. 

Persze ezt az egészet nem értettem, hiszen kezemben volt a genetikai vizsgálat eredménye. De nem tiltakoztam, hiszen ki tudja, mit mutat ki még a vérkép ezen kívül. Ugye nem kell mondanom, hogy ott is csúnya eltérések voltak a határértéktől. Csoda lett volna egy szép vérkép, hiszen születésemtől fogva gluténérzékeny vagyok és 39 éven át nem tartottam semmiféle diétát. Miért is tartottam volna, ha nem tudtam a betegségemről!

Közben beszéltem egy másik belgyógyász-gasztroenteorológus főorvosnővel is telefonon. Ő is mondta, hogy minden pajzsmiriggyel diagnosztizált beteget azonnal elküld gluténvizsgálatra. Úgy látszik, orvosonként változik a protokoll. Tudom, hogy a lakosság 1-1,5%-át érinti az öröklött gluténérzékenység. De én pont benne vagyok ebben a kis hányadban, ahogy még kb. 100-150ezer ember is. Ez már elég jelentős szám, szerintem!

Hát, így tudtam meg én is, hogy gluténérzékeny vagyok. Egy rendkívül kedves, felkészült és alapos természetgyógyász hölgynek köszönhetően!