Velence, az időtlen város

Mikor tavaly Velencében voltunk, ezt mondtuk: legyen „annual Venice”, amíg lehetőségünk van rá. Miért? Mert Velence egy időtlen város. Nagy hangsúlyt helyeznek a régi épületek megőrzésére. Nem engedik be a modern épületeket a több évszázados épületek közé, így Velence valóban időtlen város maradhat. 

Akikkel eddig beszéltem Velencéről, azok közül sokan panaszkodtak a tömegre, a szagra, vagy a melegre. A beszélgetések során kiderült, hogy ők nyáron kirándultak Velencébe. Én sem szeretem a tömeget, sem a büdöset, így a velencei kirándulásaink márciusra időzítettük. Igaz, ilyenkor nem lehet a tengerben fürödni, de hát valamit valamiért. Nem fürdök a tengerben, cserébe nincs akkora tömeg, ráadásul a víz sem annyira büdös a lagúnákban. Így ha bárki kérdi tőlem, mindenkinek csak javasolni tudom: utazzon tavasszal (is) Velencébe! Van élet és látnivaló a karneválon túl is. 

Idén kicsit rutinosabbak voltunk, mint tavaly. Még utazás előtt körbenéztem az interneten, hol tudok gluténmentes éttermet találni, ahol vegetáriánus ételek is vannak. Tavaly csak az éttermeket kerestem és bizony volt, ahol lyukra futottunk: bezárt az étterem, amit kinéztem. Na, idén ebből tanultam. Arra figyeltem, hogy legyenek idei bejegyzések is az értékelések között. Jól összeírtam a szóba jöhető éttermeket egy cetlire. A nagy pakolás közben persze, hogy sikerült otthon hagyni a cetlit. Azért az jó, hogy mindenhol van internet. Éljenek az okos telefonok! Szerencsére emlékeztem néhány étteremnek a nevére, amit korábban kinéztem magamnak. 

Mire figyeltem még az utazás előtt? Jótanácsként mondom el neked: 

• vittem gluténmentes szeletelt kenyeret, ami egyenként csomagolt (Spar saját márkás termék, sokáig eláll) – ezt levittem a reggelihez a szállodában. Körbenézve a velencei boltok kínálatában, csak abonett-szerű kenyeret láttam. 
• az útra is csomagoltam magunknak szendvicset, innivalót – mi mindketten gluténmentes pékárut fogyasztunk. Az út menti benzinkutakon nem jellemző a gluténmentes szendvics-kínálat, jobb felkészülni erre is. 
• és persze szokás szerint tettem be magamnak müzliket egy marékkal. Ezek nem foglalnak nagy helyet, be tudod tenni a táskába. Így ha minden kötél szakad a város közepén, tudsz enni valamit.
• mentsd el a telefonodba a gluténmentes éttermek listáját – a cetli otthon maradhat, ahogy nálam is, de a telefont nem szokták elhagyni az emberek, remélem, te sem. 
• már nem kellett megjegyeznem, de ha először mész idegen országba, az ország saját nyelvén tanuld meg, hogy mit jelent a szó, “gluténmentes”: senza glutine – ez a szó életet menthet, vagyis éhséget űzhet. 

Reggel a szállodában nem volt gluténmentes pékáru, így vittem minden nap a hazai kenyeremet. Tavaly kértünk a reggelihez, de csak gluténmentes puffasztott rizst és süteményt adtak. Ha ismered az olasz étkezési szokásokat, ezen nem lepődsz meg. Reggelire bedobnak egy croissant-t, nem esznek olyan tartalmasat, mint a hagyományos magyar reggeliken. Én azért egy kis édességnél többet szoktam fogyasztani. Egy ideje minden kiránduláson biztosra megyek. Ezért vittem a saját kenyerem még Velencébe, az időtlen városba is. 

A napközbeni étkezésnél két kardinális pont volt nálam: fagyi és pizza. Pizzát és salátát ettem vacsorára egy étteremben, aminek OKÉ Pizzéria a neve. Egy franchise-hoz tartozik, Velencében van több éttermük is. Mi a hozzánk legközelebbit választottuk ki és oda mentünk minden este. Ne gondold, hogy meguntam. Volt külön gluténmentes étlap, amin kb. 15-féle pizza volt, plusz még egyéb ételek is. Volt miből választanom. Igaz, hogy ezt nem adták ki angolul, de hát mire való az okostelefon meg a google szótár alkalmazása. Ha nem volt ismerős egy szó, beírtam a telefonba és máris tudtam, hogy szeretném-e feltétnek a pizzámra, vagy sem. 

Az étteremlánc egyébként arról is ismert, hogy külön helyiségben készítik és külön sütőben sütik a pizzát (ami alap lenne gluténmentes ételnél), de a konyhát is teljesen gluténmentesre alakították ki. Gyakorlatilag a hagyományos pizzákat látványpékség jellegűen az éttermi térben készítik, a gluténmentes konyhában pedig valamennyi, egyéb ételt. A pincérek kifejezetten kedvesek voltak. Egyik este salátát kértem. Nem gondoltam, hogy van jelentősége a gluténmentes-e vagy sem. A pincér meglátta az étlapot és kérdezte, hogy akkor melyiket is kértük gluténmentesen. Mondtam, hogy a salátát. Kicsit még szinte le is szúrt, hogy miért nem szóltam előbb (ez a rendelés leadásánál volt). Kiderült, hogy a salátát kenyérrel kínálják, így nekem az előre, külön csomagolt gluténmentes kenyeret hozták. A hagyományos saláták mellé pedig nem gluténmentes kenyeret kínáltak. 

És mindezt a lehető legteljesebb természetességgel. Nem volt megjegyzés, fintorgás, értetlenkedés. A gluténmentes ételek közül a pizzák drágábbak voltak, a többi étel ugyanazon az áron volt, mint a nem gluténmentes – csupán az alapanyag különbözött. Nem én voltam az egyetlen gluténérzékeny a három este alatt, amikor ott ettünk. Ha valaki Velencében jár, csak ajánlani tudom ezt a helyet. Van vegetáriánus étel is, és ott sem a rántott valami az alternatíva, meg az üres saláta. 

Egyik nap egy másik étteremben ettünk, ott gluténmentes penne-t ettem paradicsomszósszal és mozarellával. Az is finom volt, bár korántsem hagyott bennem akkora nyomokat, mint az OKÉ ételei. 

Egyvalamit azonban be kell vallanom, kicsit benéztem az étteremválasztásnál. Nem kerestem éttermet arra a negyedre, amerre valamelyik nap mászkáltunk. Velence igaz, hogy nem nagy, de amikor éhes vagy, akkor bizony elég nagy tud lenni ahhoz, hogy eltörjön a mécses és az utca közepén sírva fakadj, hogy neked eleged van ebből az állapotból. Aztán megeszed a gluténmentes pennédet és egyből vidámabb az élet. 

A másik fontos dolog a fagylalt. Az olasz fagyi világhírű szerintem. De itthon is sokat hallom, hogy így az igazi olasz fagyi meg úgy az igazi olasz fagyi. Ha Olaszországban jársz, szerintem nem lehet kihagyni a fagyit. Annyiféle fagyi van, hogy biztosan mindenki talál az ízlelőbimbójára valót. És hogy mi jó Velencében fagyi-ügyileg? Hogy van GROM! Ráadásul nem is egy! A városban több helyen is van GROM! És hogy miért örülök ennek ennyire, Mert ez egy totálisan gluténmentes fagyizó. Gluténérzékenyként nem nyúlhatsz félre. Még a tölcsér is gluténmentes. Ráadásul figyelnek az egyéb ételallergiásokra. Sajnos, csak a gyümölcsös fagyik laktózmentesek. Az egyéb allergének is ki vannak írva a fagyizóban, még vegán, azaz teljesen növényi alapú fagylaltot is láttam. 

Ja, és a gluténmentes tölcsér meg nagyon finom! Ropogós, hasonló az íze a korábbi drágább pénzen megvásárolható cukros tölcsérnek nevezett tölcsérekhez. Ahogy írom ezeket a sorokat, egyből be is indult a pavlovi reflex, csak épp nem csorog a nyálam a billentyűre. Sok helyen van GROM. Ha külföldre mész, nézd meg, hogy abban a városban van-e ilyen fagyizó és próbáld ki! Nemcsak gluténérzékenyeknek ajánlom. Egyszerűen isteni. 

Hát, ilyen volt Velence, másodszorra, gluténmentesen. Volt mit enni, volt édességem, finom kávét ittam, a város meg egyszerűen elmondhatatlanul gyönyörű!